VOLT NEKÜNK EGY CSICSÁNK – In memoriam Molnár István


Közel ötven éve találkoztam először CSICSA-val egy szarvasi táborban. Az első napi vacsoránál egy asztalhoz kerültünk, ízlelgettük a számunkra akkor idegen békacombokat. Sokat beszélgettünk úgy négyen- öten együtt. Gyorsan megállapítottuk mennyire azonos a gondolkodásunk, a munkánk, a hallgatókhoz való viszonyunk.

Szarvas után a Salgótarjáni nyári tábor volt a következő nagyobb közös program. Ezután voltak kisebb – nagyobb tanácskozások, megbeszélések majd jött a „nagy durranás” /ahogy CSICSA mondta/ a győri konferencia. Már ekkor készültünk valamire.

Az idő 1989. októberében jött el, megalakult a FEKOSZ.  CSICSA mint alapító tag  szívvel-lélekkel az ügy mellett állt. Általa Dunaújváros teljes képviseletet kapott, elnökségi tag és régióvezető lett.

Sokat dolgoztunk együtt. Volt küzdelem, bánat, szomorúság, eredménytelenség. Lettek sikerek, barátságok, élmények, találkozók.

Emlékezetes az első FEKOSZ nyári találkozó Miskolcon. CSICSA – az akkori anyaintézmény kollégiumi vezető mellett- oroszlánrészt vállalt a faladatokból. A plenáris- és szekció ülések mellett gazdag kínálat volt a közösségi programokra. „ Gyerekek, ez a barlang fürdőzés nagyon szuperre sikerült” mondta búcsúzóul.

Jöttek a Zsdári sí táborok, amelyeken gondosan előkészített, megszervezett. Ugyan ő sem síelt soha, de tudta mi tetszik a hallgatóknak. A kínálatok tálcán voltak, csak le kellett emelni minden nap egy-két szeletet.

Emlékezetes közös program volt, amikor tizennyolcan tanulmányútra mentünk Németországba. A hosszú úton CSICSA egy-egy „zöld paradicsommal” ///unikum/// tartotta ébren a társaságot. Naponta más-más városban, 5-6 kollégiumot, menzát látogattunk meg.  Talpon maradáshoz kellett CSICSA sajátos humora.

Utaztunk együtt Erdélybe, itt is a mi örök kollégistánk volt a csapat lelke.

Emlékezve rá, még sok közös élményről tudnék írni, ha lenne erőm hozzá.

CSICSA jött-ment, szervezett, tervezett mindig. A fényképezőgépe mellett vele volt az „aktuális aktája”, újdonságokkal, számításokkal. Megelőzte a PPP beindulását is. Csak azt láttuk, Dunaújvárosban folyamatosan nőtt a kollégiumi épületek, férőhelyek száma.

A Főiskola, a kollégium volt az élete értelme, élettere. Ott lakott a kollégiumban, nem akart saját lakást a városban. Úgy érezte, neki mindig ott kell lennie, segítenie kell, nélküle nem történhet semmi.  A szakmához, az emberekhez való hozzáállása példaértékű volt. Jó barát, nagyszerű kolléga, kiváló kollégista volt. Megérdemelte volna, hogy az élet kegyes legyen hozzá.

Tudtuk, vannak egészségi problémái, de mindig talpra állt. 2022. május 5-én már nem tudott győzni.

Kedves CSICSA, jó hogy voltál nekünk a Magyarország volt és jelenlegi kollégistáinak.

Kavics

Megjegyzés hozzáfűzése